„…aki a legtöbbféle paradicsomot termeli most, még mindig tőlem kérdezi, hogy ez tényleg finom? …Sokáig nem akarták elhinni, hogy a hülye pestiek meg fogják venni ezeket a dolgokat.” – Makány Márta divattervező a Hunyadi téri piacról
Sajtóhír a tavaly nyári uborkaszezonban: amerikai tudósok megtalálták a paradicsom ízéért felelős gént, amely – és ez immár tudományosan igazolt tény – a bolti paradicsomból hiányzik. Mint kiderült, az egyszerre érő, ezért jól szállítható és értékesíthető fajták nemesítése során veszett el a paradicsom édessége és aromája – amiből az is következik, hogy véglegesen elfelejthetjük azt a városi legendát, miszerint a kamionnal behozott importparadicsom azért ízetlen, mert nem a Magyar nap sütött le rá. A paradicsom íze fajtafüggő.
Mivel a tudósok egyelőre keresik a szökevény gént, és a boltokban továbbra sem kapható finom paradicsom, ezért ha az ember jót akar enni, akkor kénytelen maga megtermelni az asztalra valót. Nagyobb családokban a költségmegtakarítás is tízezrekben mérhető, ha van kert és némi kertészkedési gyakorlat. Az első kérdés tehát, amire válaszolnunk kell: melyiket válasszam? Az ezernyi kereskedelmi- és tájfajta közül melyik a legfinomabb?
A kaliforniai Morningsun Herb kertészetben évek óta tartanak kóstolót, ahol közel 100 fajtát lehet tesztelni. (Aki arra jár paradicsomszezonban, ne hagyja ki.) Az eredményeket 5 évre visszamenőleg megnézhetjük a farm honlapján lévő táblázatban. Íme a tavalyi győztesek listája:
- Sunsugar
- Sungold
- Brandywine Suddeth's
- Sweet Chelsea
- Rosalita
- Matt's Wild Cherry
Nagy-Britanniában a Ball Colegrave kertészet szokott különféle témákban teszteléseket, termékbemutatókat tartani, az utóbbi években 47 paradicsomfajta közül ezek ízlettek a legjobban a látogatóiknak:
| 2011 | 2012 |
|---|
| Sweet Million |
Sweet Aperitif |
| Rosada |
Sungold |
| Suncherry |
Chocolate Cherry |
| Trilly |
Suncherry |
| Sparta |
Rosada |
| Sungold |
Sweet Million |
Az ilyen többéves összehasonlító tesztek azért nagyon jók, mert megmutatják, hogy változó időjárás mellett hogyan teljesítenek az egyes fajták. Angliában például a tavalyi év rekord mennyiségű csapadékot hozott, a Sungold és a Suncherry állandó jó helyezése tehát azt mutatja, hogy ezek strapabíró fajták, amelyekre hűvös és nedves nyarakon is számíthatunk.
Hol lehet beszerezni?
Miután összeállítottuk a fajtalistánkat, jön az első nagy akadály: Magyarországon nagyon nehéz érdekes fajtákat beszerezni. A palántavásárlás szinte reménytelen: tavaly az egyik nagy budapesti piacon végigkérdeztem az őstermelőket, többségük kétfajta paradicsompalántát árult: „kerek”-et és „hosszúkás”-t. A különlegességekre vágyó hobbikertész tehát kénytelen maga nevelni a palántát, azonban a kertimag-kínálat is hagy maga után kívánnivalót. A tasakos választékba több cég olyan fajtákat is betesz, amelyeket fóliás és szántóföldi árutermelésre nemesítettek – ezek nem elsősorban ízük, hanem a szállíthatóság-eltarthatóság miatt lettek kedveltek. Mivel a hobbikertész legfeljebb a kert és a konyhaasztal között utaztatja a terményét, a gumihéj „előnyeit” nem nagyon fogja értékelni, viszont lehangoló, ha a nagy gonddal nevelt paradicsom pont olyan ízetlen, mint a bolti. Az áruházi állványos kínálatból ezeket a bevált fajtákat érdemes kipróbálni: Cherrola F1, Black Prince, Lugas F1, Marmande, San Marzano, Ökörszív. A tasakos cégek javára írom, hogy nekem a minőséggel eddig nem voltak problémáim, zsurlóteás beáztatás és hasonló varázslások nélkül is 90 százalék fölötti arányban csíráztak a paradicsommagok.
Az áruházak mellett szétnézhetünk a hazai aukciós portálokon is, de itt többnyire teljesen megbízhatatlan forrásból származó magok forognak, szerintem inkább megéri közvetlenül külföldről rendelni. A legpatinásabb magkatalógus-cég a Thomson & Morgan, szintén régi és megbízható a Chiltern. Ezek a cégek gyorsan és problémamentesen szállítanak, a magok minősége többnyire közepes. A Gazlap.hu-n működik egy jó kis közösség, akik a szállítási költségen úgy spórolnak, hogy közösen rendelnek.
Sarah Raven gyönyörű katalógusait én elsősorban fajtajegyzékként használom, még nem rendeltem tőle, de a véleménye megbízható: nem különcködik, az átlagos konyhakertbe való, jól teljesítő fajtákat ajánlja. Magyarországra nem küld nyomtatványt, csak online tudjuk megnézni a kínálatot, ha a lapozós alkalmazást elindítjuk.
Palántanevelés
Fény
A vetés optimális idejét illetően február közepétől április közepéig terjedő véleményeket lehet olvasni, én március második hetében vetem joghurtos pohárba. Korábbi vetésnél a növény a fényhiány miatt megnyúlhat, vagy április végére már akkorára megnő, hogy hetekig csak sínylődik a pohárban, miközben várjuk a kiültetés idejét, azaz a fagyok elmúltát. A fény miatt tehát déli, délnyugati fekvésű ablak a palántanevelde ideális helye. A legtöbb lakásban az ablak alatt van a fűtőtest, de tapasztalataim szerint ez nem okoz problémát, egy nagy teljesítményű gázkonvektoron is neveltem már sikeresen palántákat úgy, hogy rátettem egy kétszintes könyvespolcot, és a felső polcon helyeztem el egy tálcán a joghurtos poharakat.
Öntözés
A fényhiány mellett a megnyúlás másik lehetséges oka a túlöntözés, ami ráadásul elősegíti a palántadőlés néven ismert gombafertőzés terjedését. Ennek elkerülése érdekében a legjobb alulról öntözni: nagyobb lyukat vágunk a műanyag poharak alján, és a poharak alá tett tálcába öntjük a vizet, ahonnan felszivárog a növények gyökeréhez. Ha nem kornyadozik a növény, akkor nincs szüksége több vízre, a legtöbb palántanevelési sikertelenség oka a túlzott gondoskodás.
A szárra vigyázzunk, a levelénél fogva mozgassuk. Kép: Wikipedia
Ültetőközeg
A növények alá érdemes jó minőségű palántaföldet vagy általános virágföldet vásárolni még akkor is, ha kertes házban lakunk. Kis mennyiség kell belőle, és a márkásabb földek jó eséllyel nem tartalmaznak kórokozókat, ami élet-halál különbséget jelenthet az éppen csak kikelő gyenge növénykék számára. (Ha tehetem, én hazai zacskós földet vásárolok. Abszurd dolognak tartom az olasz, német, osztrák termőföldet a magyar árudákban. A Hollandiából importált szárított marhatrágyáról nem is beszélve…)
A jó palánta vastag, tömzsi benyomást kelt. Ha nem egyenként vetettük a poharakba és emiatt szét kell ültetni (tűzdelni), akkor a levelénél fogva helyezzük át az új edénybe, ne szorongassuk a sérülékeny szárat. A nagyobbacska palántát időnként gyengéden megsimogatva, borzolgatva serkenthetjük a szár erősödését – ráadásként pedig máris élvezhetjük a levelekből áradó finom paradicsomillatot. Ha májusban készen vesszük a palántát, akkor is a kompakt növekedésű, zömök példányokat válasszuk, ne a nagy kajlákat, bármennyire is bizonygatja az árus, hogy azok a legszebbek.
Magfogás
Pár napja merült fel egy beszélgetésben a MonJardin! gasztrokertészet oldalán, hogy érdemes-e a kalandos úton beszerzett különlegességek magját megőrizni a következő évre. Ha jól sikerült a paradicsom, nagy a kísértés, hogy újravessük, de körültekintően kell eljárni. A hibridekkel (F1 jelzés a tasakon) egyáltalán nem érdemes kísérletezni, a következő generáció nem arra a növényre fog hasonlítani, amelyről a magot vettük. Ha nem hibrid a fajta, akkor is fennáll az átporzódás-keveredés veszélye, és a visszanyert magból többször újravetett paradicsom sajnos többnyire nem előnyére változik, hétköznapi nyelven szólva „leromlik”. Mostanában nagy divat a magcserebere, főleg ökológiai gazdálkodást folytatók között, és a paradicsom mindig a magbörzék sztárja:
Ez az a növény amiből egy kezdő magfogó, egy kis kertben akár 100 fajtát is termeszthet (előfordul, de minimális az összeporzódás esélye!).
A „minimális” MonJardin! szerint 2-25 százalék, de tájfajtákat termesztő kertészek által látogatott fórumokon - a fantasztikus sikertörténetek mellett - 50 százalékos átporzódásról szóló beszámolókat is olvashatunk. Bármennyire is szimpatikus a teljes önellátásra törekvés, a családi örökség részét képező, stabil fajtákat leszámítva olyan termesztőtől érdemes a magokat beszerezni, aki ebből él, akinek ez a szakmája. Inkább a palántákon spóroljunk otthoni palántaneveléssel, és ne a magokon. Ha valaki nem-elismert tájfajtákkal szeretne kísérletezni, akkor a „portfólió diverzifikálása” ajánlott: a megbízható, ismert magok mellett csak néhány kézen-közön kapott fajtát állítsunk termesztésbe, szerintem nem érdemes mindent egy lapra feltenni a divat miatt.
Esetenként a paradicsom is átporzódik, ha nem is olyan mértékben, mint a paprika. Kép: Wikimedia
Oltott palánta
Van azonban olyan eset, amikor a palántanevelést is profikra bíznám… Minden hobbikertész ismeri az oltott gyümölcsfákat, rózsákat, de oltott zöldségekről eddig nem nagyon hallottunk. Pedig az árutermelő kertészek jó ideje ismerik, a nyugati biokertészetekben szinte kizárólag ezzel dolgoznak. Az oltott palánta előnye, hogy az alany erőteljes gyökérzetet fejleszt, és ellenálló a talajon keresztül fertőző betegségekkel szemben. Az erős gyökérzet több tápanyagot tud felszívni, a nemes növényrész dús, egészséges lombozatot fejleszt, a termés pedig biztosabb és nagyobb mennyiségű.
Mit oltanak mire?
- Paradicsomot és padlizsánt: paradicsom alanyra.
- Paprikát: paprika alanyra.
- Görögdinnyét, sárgadinnyét, uborkát és különleges sütőtököket: tök alanyra. (Ízetlen-e a tökre oltott dinnye?)
Bár az oltott palánta drágább, de gazdaságos. Egyrészt adott területre kevesebbet kell ültetni, másrészt 25-50 százalékos termésnövekedést is el lehet vele érni – amit főleg akkor fogunk értékelni, ha a nem-oltott növényeinket elviszi valami betegség. Újabban a gyümölcsfák mintájára olyan növények is kaphatók, amelyekre két fajta nemes paradicsom van ráoltva - ez a termék a kevés hellyel rendelkezők számára ideális.
Az oltott palánta gondozásáról azt érdemes tudni, hogy balkonkertészkedésre általában nem való - éppen az erőteljes gyökérzet miatt nem elég neki a cserépben, dézsában lévő földmennyiség. Kiültetéskor pedig nem szabad mélyre leengedni. A hagyományos paradicsomot akár az első levélig lesüllyeszthetjük, mert a földdel takart szár oldalirányban gyökereket fog hajtani. Az oltott palánta esetében ez azt jelenti, hogy a nemes, tehát nem ellenálló rész is gyökereket ereszt, majd összeszedi a talajból a fertőzéseket, amelyekkel szemben nincs védekező képessége - azaz elveszítjük az oltás előnyeit. Kiültetéskor az oltott növényt tehát csak addig engedjük a földbe, ameddig a palántánkat takarta.
Nagy-Britanniában már kertészeti árudákban is kaphatók az olyan népszerű fajták oltott formában, mint a Sungold, vagy a Gardener's Delight. Nálunk egyelőre a Makány-módszer alkalmazása ajánlott (lásd a bejegyzés mottójában linkelt cikket), azaz kitartóan kérjük a termesztőktől, kereskedőktől. Ha látják, hogy van kereslet, előbb-utóbb csak elkezdik bővíteni a kínálatot.
