„…aki a legtöbbféle paradicsomot termeli most, még mindig tőlem kérdezi, hogy ez tényleg finom? …Sokáig nem akarták elhinni, hogy a hülye pestiek meg fogják venni ezeket a dolgokat.” – Makány Márta divattervező a Hunyadi téri piacról

Sajtóhír a tavaly nyári uborkaszezonban: amerikai tudósok megtalálták a paradicsom ízéért felelős gént, amely – és ez immár tudományosan igazolt tény – a bolti paradicsomból hiányzik. Mint kiderült, az egyszerre érő, ezért jól szállítható és értékesíthető fajták nemesítése során veszett el a paradicsom édessége és aromája – amiből az is következik, hogy véglegesen elfelejthetjük azt a városi legendát, miszerint a kamionnal behozott importparadicsom azért ízetlen, mert nem a Magyar nap sütött le rá. A paradicsom íze fajtafüggő.

Mivel a tudósok egyelőre keresik a szökevény gént, és a boltokban továbbra sem kapható finom paradicsom, ezért ha az ember jót akar enni, akkor kénytelen maga megtermelni az asztalra valót. Nagyobb családokban a költségmegtakarítás is tízezrekben mérhető, ha van kert és némi kertészkedési gyakorlat. Az első kérdés tehát, amire válaszolnunk kell: melyiket válasszam? Az ezernyi kereskedelmi- és tájfajta közül melyik a legfinomabb?

Sungold F1. Kép: Thomson & Morgan

 

A kaliforniai Morningsun Herb kertészetben évek óta tartanak kóstolót, ahol közel 100 fajtát lehet tesztelni. (Aki arra jár paradicsomszezonban, ne hagyja ki.) Az eredményeket 5 évre visszamenőleg megnézhetjük a farm honlapján lévő táblázatban. Íme a tavalyi győztesek listája:

Suncherry F1. Kép: Thomson & Morgan

 

Nagy-Britanniában a Ball Colegrave kertészet szokott különféle témákban teszteléseket, termékbemutatókat tartani, az utóbbi években 47 paradicsomfajta közül ezek ízlettek a legjobban a látogatóiknak:

20112012
Sweet Million Sweet Aperitif
Rosada Sungold
Suncherry Chocolate Cherry
Trilly Suncherry
Sparta Rosada
Sungold Sweet Million

Az ilyen többéves összehasonlító tesztek azért nagyon jók, mert megmutatják, hogy változó időjárás mellett hogyan teljesítenek az egyes fajták. Angliában például a tavalyi év rekord mennyiségű csapadékot hozott, a Sungold és a Suncherry állandó jó helyezése tehát azt mutatja, hogy ezek strapabíró fajták, amelyekre hűvös és nedves nyarakon is számíthatunk.

Sweet Million F1. Kép: Thomson & Morgan

 

Hol lehet beszerezni?

Miután összeállítottuk a fajtalistánkat, jön az első nagy akadály: Magyarországon nagyon nehéz érdekes fajtákat beszerezni. A palántavásárlás szinte reménytelen: tavaly az egyik nagy budapesti piacon végigkérdeztem az őstermelőket, többségük kétfajta paradicsompalántát árult: „kerek”-et és „hosszúkás”-t. A különlegességekre vágyó hobbikertész tehát kénytelen maga nevelni a palántát, azonban a kertimag-kínálat is hagy maga után kívánnivalót. A tasakos választékba több cég olyan fajtákat is betesz, amelyeket fóliás és szántóföldi árutermelésre nemesítettek – ezek nem elsősorban ízük, hanem a szállíthatóság-eltarthatóság miatt lettek kedveltek. Mivel a hobbikertész legfeljebb a kert és a konyhaasztal között utaztatja a terményét, a gumihéj „előnyeit” nem nagyon fogja értékelni, viszont lehangoló, ha a nagy gonddal nevelt paradicsom pont olyan ízetlen, mint a bolti. Az áruházi állványos kínálatból ezeket a bevált fajtákat érdemes kipróbálni: Cherrola F1, Black Prince, Lugas F1, Marmande, San Marzano, Ökörszív. A tasakos cégek javára írom, hogy nekem a minőséggel eddig nem voltak problémáim, zsurlóteás beáztatás és hasonló varázslások nélkül is 90 százalék fölötti arányban csíráztak a paradicsommagok.

San Marzano. Kép: Thomson & Morgan 

 

Az áruházak mellett szétnézhetünk a hazai aukciós portálokon is, de itt többnyire teljesen megbízhatatlan forrásból származó magok forognak, szerintem inkább megéri közvetlenül külföldről rendelni. A legpatinásabb magkatalógus-cég a Thomson & Morgan, szintén régi és megbízható a Chiltern. Ezek a cégek gyorsan és problémamentesen szállítanak, a magok minősége többnyire közepes. A Gazlap.hu-n működik egy jó kis közösség, akik a szállítási költségen úgy spórolnak, hogy közösen rendelnek.

Sarah Raven gyönyörű katalógusait én elsősorban fajtajegyzékként használom, még nem rendeltem tőle, de a véleménye megbízható: nem különcködik, az átlagos konyhakertbe való, jól teljesítő fajtákat ajánlja. Magyarországra nem küld nyomtatványt, csak online tudjuk megnézni a kínálatot, ha a lapozós alkalmazást elindítjuk.

Palántanevelés

Fény

A vetés optimális idejét illetően február közepétől április közepéig terjedő véleményeket lehet olvasni, én március második hetében vetem joghurtos pohárba. Korábbi vetésnél a növény a fényhiány miatt megnyúlhat, vagy április végére már akkorára megnő, hogy hetekig csak sínylődik a pohárban, miközben várjuk a kiültetés idejét, azaz a fagyok elmúltát. A fény miatt tehát déli, délnyugati fekvésű ablak a palántanevelde ideális helye. A legtöbb lakásban az ablak alatt van a fűtőtest, de tapasztalataim szerint ez nem okoz problémát, egy nagy teljesítményű gázkonvektoron is neveltem már sikeresen palántákat úgy, hogy rátettem egy kétszintes könyvespolcot, és a felső polcon helyeztem el egy tálcán a joghurtos poharakat.

Öntözés

A fényhiány mellett a megnyúlás másik lehetséges oka a túlöntözés, ami ráadásul elősegíti a palántadőlés néven ismert gombafertőzés terjedését. Ennek elkerülése érdekében a legjobb alulról öntözni: nagyobb lyukat vágunk a műanyag poharak alján, és a poharak alá tett tálcába öntjük a vizet, ahonnan felszivárog a növények gyökeréhez. Ha nem kornyadozik a növény, akkor nincs szüksége több vízre, a legtöbb palántanevelési sikertelenség oka a túlzott gondoskodás.

A szárra vigyázzunk, a levelénél fogva mozgassuk. Kép: Wikipedia

 

Ültetőközeg

A növények alá érdemes jó minőségű palántaföldet vagy általános virágföldet vásárolni még akkor is, ha kertes házban lakunk. Kis mennyiség kell belőle, és a márkásabb földek jó eséllyel nem tartalmaznak kórokozókat, ami élet-halál különbséget jelenthet az éppen csak kikelő gyenge növénykék számára. (Ha tehetem, én hazai zacskós földet vásárolok. Abszurd dolognak tartom az olasz, német, osztrák termőföldet a magyar árudákban. A Hollandiából importált szárított marhatrágyáról nem is beszélve…)

A jó palánta vastag, tömzsi benyomást kelt. Ha nem egyenként vetettük a poharakba és emiatt szét kell ültetni (tűzdelni), akkor a levelénél fogva helyezzük át az új edénybe, ne szorongassuk a sérülékeny szárat. A nagyobbacska palántát időnként gyengéden megsimogatva, borzolgatva serkenthetjük a szár erősödését – ráadásként pedig máris élvezhetjük a levelekből áradó finom paradicsomillatot. Ha májusban készen vesszük a palántát, akkor is a kompakt növekedésű, zömök példányokat válasszuk, ne a nagy kajlákat, bármennyire is bizonygatja az árus, hogy azok a legszebbek.

Kompakt növekedésű növények. Kép: Gemma Garner

 

Magfogás

Pár napja merült fel egy beszélgetésben a MonJardin! gasztrokertészet oldalán, hogy érdemes-e a kalandos úton beszerzett különlegességek magját megőrizni a következő évre. Ha jól sikerült a paradicsom, nagy a kísértés, hogy újravessük, de körültekintően kell eljárni. A hibridekkel (F1 jelzés a tasakon) egyáltalán nem érdemes kísérletezni, a következő generáció nem arra a növényre fog hasonlítani, amelyről a magot vettük. Ha nem hibrid a fajta, akkor is fennáll az átporzódás-keveredés veszélye, és a visszanyert magból többször újravetett paradicsom sajnos többnyire nem előnyére változik, hétköznapi nyelven szólva „leromlik”. Mostanában nagy divat a magcserebere, főleg ökológiai gazdálkodást folytatók között, és a paradicsom mindig a magbörzék sztárja:

Ez az a növény amiből egy kezdő magfogó, egy kis kertben akár 100 fajtát is termeszthet (előfordul, de minimális az összeporzódás esélye!).

A „minimális” MonJardin! szerint 2-25 százalék, de tájfajtákat termesztő kertészek által látogatott fórumokon - a fantasztikus sikertörténetek mellett - 50 százalékos átporzódásról szóló beszámolókat is olvashatunk. Bármennyire is szimpatikus a teljes önellátásra törekvés, a családi örökség részét képező, stabil fajtákat leszámítva olyan termesztőtől érdemes a magokat beszerezni, aki ebből él, akinek ez a szakmája. Inkább a palántákon spóroljunk otthoni palántaneveléssel, és ne a magokon. Ha valaki nem-elismert tájfajtákkal szeretne kísérletezni, akkor a „portfólió diverzifikálása” ajánlott: a megbízható, ismert magok mellett csak néhány kézen-közön kapott fajtát állítsunk termesztésbe, szerintem nem érdemes mindent egy lapra feltenni a divat miatt.

Esetenként a paradicsom is átporzódik, ha nem is olyan mértékben, mint a paprika. Kép: Wikimedia

 

Oltott palánta

Van azonban olyan eset, amikor a palántanevelést is profikra bíznám… Minden hobbikertész ismeri az oltott gyümölcsfákat, rózsákat, de oltott zöldségekről eddig nem nagyon hallottunk. Pedig az árutermelő kertészek jó ideje ismerik, a nyugati biokertészetekben szinte kizárólag ezzel dolgoznak. Az oltott palánta előnye, hogy az alany erőteljes gyökérzetet fejleszt, és ellenálló a talajon keresztül fertőző betegségekkel szemben. Az erős gyökérzet több tápanyagot tud felszívni, a nemes növényrész dús, egészséges lombozatot fejleszt, a termés pedig biztosabb és nagyobb mennyiségű.

Jobbra az oltott paradicsom gyökérzete. Kép: Log House Plants

 

Mit oltanak mire?

Bár az oltott palánta drágább, de gazdaságos. Egyrészt adott területre kevesebbet kell ültetni, másrészt 25-50 százalékos termésnövekedést is el lehet vele érni – amit főleg akkor fogunk értékelni, ha a nem-oltott növényeinket elviszi valami betegség. Újabban a gyümölcsfák mintájára olyan növények is kaphatók, amelyekre két fajta nemes paradicsom van ráoltva - ez a termék a kevés hellyel rendelkezők számára ideális.

Jobbra az oltott paradicsom. Kép: Log House Plants

 

Az oltott palánta gondozásáról azt érdemes tudni, hogy balkonkertészkedésre általában nem való - éppen az erőteljes gyökérzet miatt nem elég neki a cserépben, dézsában lévő földmennyiség. Kiültetéskor pedig nem szabad mélyre leengedni. A hagyományos paradicsomot akár az első levélig lesüllyeszthetjük, mert a földdel takart szár oldalirányban gyökereket fog hajtani. Az oltott palánta esetében ez azt jelenti, hogy a nemes, tehát nem ellenálló rész is gyökereket ereszt, majd összeszedi a talajból a fertőzéseket, amelyekkel szemben nincs védekező képessége - azaz elveszítjük az oltás előnyeit. Kiültetéskor az oltott növényt tehát csak addig engedjük a földbe, ameddig a palántánkat takarta.

Nagy-Britanniában már kertészeti árudákban is kaphatók az olyan népszerű fajták oltott formában, mint a Sungold, vagy a Gardener's Delight. Nálunk egyelőre a Makány-módszer alkalmazása ajánlott (lásd a bejegyzés mottójában linkelt cikket), azaz kitartóan kérjük a termesztőktől, kereskedőktől. Ha látják, hogy van kereslet, előbb-utóbb csak elkezdik bővíteni a kínálatot.

Jobbra az oltott paradicsom. Kép: Log House Plants