Rövid kis blogbejegyzés lesz, de fontosnak tartom, hogy tisztázzuk.
Estike
Latin botanikai neve Matthiola bicornis. Halványlila vagy halványrózsaszín virágú, nálunk rendszerint kb. 30-50 cm magasra növő egynyári virág. Napközben becsukja, estefelé kinyitja szirmait, ekkor lehet érezni erős, vaníliás jellegű illatát.
Esztike, más néven csodatölcsér
Latin botanikai neve Mirabilis jalapa. Változatos színű, kb. 50 cm magasra növő egynyári virág. Napközben becsukja, estefelé kinyitja szirmait, ekkor lehet érezni enyhe citromos-édeskés illatát.
Az egyik – egyébként kiváló – botanikai honlap az esztikét is estikének nevezi, szerintem innen veszik át és terjesztik a kertészblogger kollégák egy ideje a téves információt. Valószínű a forrásként szolgáló weblapon egyszerű elírásról van szó, bár nem zárom ki, hogy korábban a népnyelv is estikének kezdte nevezni az esztikét. Én mindenestre gyerekkorom óta a Matthiola bicornist estikeként, a Mirabilis jalapát pedig csodatölcsérként ismerem.
Arra hivatkozni, hogy a köznyelvi elnevezések már csak ilyen pontatlanok, szerintem nem ér, ha valahol zavaros helyzet alakul ki, akkor tegyük rendbe. Az estike a halvány virágú, finom felépítésű növény, az esztike (csodatölcsér) pedig intenzív színű, ezen kívül magasabb és robusztusabb. Szerintem legyen mindkettőnek saját neve, ne keverjük őket.