Macskamenta – pro és kontra
Levendula helyett – olcsó, problémamentes. Kép: Wikimedia
Korábbi Ötven virág telekre, nyaralókertbe c. bejegyzésemben ajánlottam a macskamentát, mint igénytelen, szárazságtűrő növényt. Kaptam ezzel kapcsolatban egy-két kérdést, ezért úgy gondolom, érdemes kicsit körbejárni és árnyalni a témát.
Miért szereti a kertész a macskamentát?
Az árvacsalánfélék családjába tartozó macskamenta ugyanúgy használható a kertben, mint a levendula, de egyszerűbben nevelhető, kiadósabb, olcsóbb, és félárnyékban is megél. 30-60 cm magasra nő, talajtakaróként szétterülve – a lapításról a macskák gondoskodnak, erről lásd alább – a 75-100 cm körüli átmérőt is elérheti. Ezüstös árnyalatú, illatos levélzete van, és rendkívül hosszú, kora nyártól őszig tartó virágzási ideje – amit mi is segíthetünk elnyújtani azzal, ha folyamatosan leszedjük az elnyílt virágokat, a főszezon után pedig harmadával visszavágjuk a növényt. A macskamenta kiváló méhlegelő.
Kékes virágú 'Blue Wonder' fajta. Kép: Teerling Nursery
Szépen kibomló, laza formája és ezüstös, kékes színei miatt nagyon jól illik rózsakertbe, valamint köves-kavicsos, mediterrán jellegű terekbe, például utak szegélyezésére, sziklakertbe, kőedénybe. Ideális társa az olyan kevés gondozást igénylő, katonásabb karakterű növényeknek, mint a jukkák és az íriszek.
A kertekben gyakori Nepeta × faassenii két macskamenta faj, a Nepeta racemosa és a Nepeta nepetella párosításából született, nevét a hibridet létrehozó Faassen nevű holland kertészről kapta. Többnyire steril magokat hoz, és annak ellenére, hogy közeli rokona az agresszív mentának, a föld alatt sem nagyon szokott terjeszkedni, tehát nem fogja beteríteni a kertünket. Szaporítása legkönnyebben tavasszal tőosztással, vagy egyszerűen zöldhajtásról történik. Esős nyarakon lisztharmat fertőzés előfordulhat, olyankor egyszerűen vágjuk vissza, a napos idő majd meggyógyítja. Tehát a macskamenta többnyire problémamentes, hálás növény – de ha ennyi előnye van a levendulával szemben, akkor miért nem terjedt el jobban az alkalmazása? Nos, ezért (a zacskóban szárított macskamenta):
A macskák macskamentát vennének
A macskamenta különös hatást gyakorol házikedvenceinkre: az állat először eufórikus állapotba kerül, és hanyatt fekve kéjenckedik a növényen – ezért is nincs fél méternél magasabb macskamenta a gyakorlatban, a macskák kilapítják talajtakarónak. A boldogságot aztán hosszú, a merevrészegségre hasonlító állapot követi. („Az ott egy döglött macska? – Nem, csak meghempergett a macskamentában.”) A nagymacskák is kedvelik a növényt, mint az alábbi videó is mutatja:
A legerősebb hatást a Nepeta cataria váltja ki, de a kerti macskamentára is beindul a macskák egy nem elhanyagolható része. A pontos működési mechanizmus nem ismert, csak annyit tudunk, hogy a növényben található nepetalakton nevű vegyület váltja ki a bizarr viselkedést. Emberekre gyakorolt hatásáról komolyabb leírást nem találtam. Biztosan nem mérgező, mert gyógyteaként is fogyasztják, de internetes források szerint ingerült viselkedést okoz, régen állítólag a hóhérok ették munkakezdés előtt, hogy hangulatba jöjjenek. Mindenesetre kismamák ne fogyasszák, biztos, ami biztos alapon.
Tehát a macskamenta egy kiváló növény, de vannak – nem akarok nagy szavakat használni, de muszáj – bizonyos etikai fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy macskadrogot termelünk a kertben csak azért, mert nekünk így kényelmes. Másik probléma, hogy nagy valószínűséggel nem csak a mi kedvencünk fog „örülni” a növénynek, de a szomszédé is, meg a szomszéd szomszédjáé is… Akarjuk-e, hogy a környékbeli macskanépesség hozzánk járjon partizni? Ha nem, akkor inkább hagyjuk a macskamentát – vagy vegyünk mellé kutyát is.
Boldogság. Kép: Wikipedia
