Eper jövőre
Augusztus közepén az egyik legfontosabb kerti tennivalónk az epreskert telepítése, gondozása. Nehéz így a strand- és dinnyeszezon közepén a jövő júniusra gondolni, de aki most nem hagyja magára az ültetvényét és elvégez néhány egyszerű növényápolási munkát, az a következő évben is szép termésre számíthat.
A Clery az egyik legnépszerűbb fajta. Kép: Wikimedia
Fragaria vesca, azaz ehető illat – ez az Európában is őshonos erdei szamóca latin botanikai neve. De az eper nem csak az aromája miatt népszerű, hanem egyéb jó tulajdonságai miatt is: már a telepítést követő évben termést hoz (frigó palánta tavaszi ültetésével akár már a telepítés évében), és a nyár folyamán ez az elsőnek beérő gyümölcsünk. Ráadásul nagyon alkalmazkodó, a legtöbb házikertben sikerrel termeszthető.
A kerti eper egyébként nem a Fragaria vesca közvetlen leszármazottja, hanem két amerikai rokon faj hibridje, botanikai neve Fragaria x ananassa, magyarul ananászeper. Hogy ne legyen ilyen egyszerű az élet, 'Ananászeper' a neve egy fehér gyümölcshúsú, pirosas magú fajtának, amit nemrégen dobtak piacra német kertészek, ez szintén az amerikai ősszülők leszármazottja. És ott van még az eper és szamóca elnevezés körüli műfelhajtás, vagy féltucat cikket olvastam az idén ebben a témában… de nyelvészkedés helyett inkább vágjunk bele a termesztésbe.
'Ananaserdbeer', azaz 'Ananászeper', érdekes, kicsit ananászra emlékeztető aromával. Kép: Wikipedia
Elhelyezés
Az epernek keressünk napos, védett helyet, a jó helykihasználás érdekében ültethetjük például gyümölcsfák, bokrok előterébe. Elviseli a félárnyékot is, de akkor ne vegyük körbe magas növényzettel, engedjük, hogy járjon a levegő, különben hamar felütik a fejüket a rothadásos, penészes betegségek. A téli hideg általában nem árt neki, főleg ha van hótakaró, viszont a májusi fagyok veszélyesek, ezért nem szerencsés mélyen fekvő, szélvédett helyre ültetni, ahol késő tavasszal még talajmenti fagyok előfordulhatnak.
Ha a termés mennyiségét maximalizálni szeretnénk, akkor háromévente meg kell újítani az ültetvényt, és a kivágott tövek után három évig célszerű a területet más növénnyel hasznosítani. Ezért három ágyást kell fenntartanunk: egyet a friss nyár végi ültetésnek, egyet a tavaly nyár végi ültetésnek, és egyet a tavalyelőttinek, amit jövőre a szezon után kivágunk és a kert más részében friss ültetéssel pótolunk. A kiöregedett növények termésmennyisége és a bogyók mérete is csökken. Gyerekkoromban a családi kertekben állandó helyen volt az eperágyás, egyszerűen hagytak néhány indát legyökeresedni, az elöregedett töveket pedig kivágták. De akkoriban mintha sokkal kevesebb lett volna a kártevő. Vagy talán ellenállóbbak voltak a régi parasztkerti fajták? Mindenesetre ha kártevők pusztítanak a kertünkben, akkor ajánlott vándoroltatni az ültetvényt.
A talaj előkészítése
Az eper számára a savas kémhatású talaj (pH 5,5) az ideális, de elég nagy a tűréshatár. Ha a talajunk lúgos, akkor magaságyással vagy konténeres termesztéssel lehet próbálkozni, ahol könnyebben tudjuk kialakítani a megfelelő ültetőközeget.
Palánták bakháton. Kép: Timothy Takemoto
A növény gyökérzete a morzsalékos, levegős, tápanyagdús talajt kedveli. Nagyon kötött talajokon, magas talajvízszint mellett előfordulhat, hogy a pangó vízben a gyökerek befulladnak – ebben az esetben a legegyszerűbb megoldás a bakhát kialakítása. A morzsalékos szerkezetet szerves anyag – háztartási komposzt, vagy négyzetméterenként 5-15 kg szarvasmarhatrágya – beforgatásával tudjuk elérni, ez utóbbit már a telepítés előtti évben el kell végezni. Szintén régi praktika a telepítést megelőzően pillangús virágú növényeket, pl. babot, borsót termeszteni a területen, mert ezek nitrogénnel dúsítják a talajt. Mivel az eper sekély gyökérzetű, az indákról leválasztott palánták nem is növesztenek főgyökeret, ezért 30 cm-es, azaz ásónyomnyi mélységben elég bedolgoznunk az „adalékanyagokat”. Kerüljük a túltrágyázást, mert akkor a növény inkább csak bokrosodik világnak, de kevés termést hoz.
A palánták ideális ültetési ideje augusztus közepén van. A szeptember közepe a határvonal, előfordulhat, hogy az annál később ültetett palánták már nem tudnak a fagyok előtt begyökeresedni. Első lépésként ássuk fel az ágyást, dolgozzuk el a felületét, és öntözzük be. A következő hétre a gyomok szépen ki fognak kelni, így ezek jó részét ültetés előtt el tudjuk távolítani.
Palántázás
Ha vásároljuk a palántát, beszerzését közvetlenül az ültetés időpontja előtt végezzük. A jó palántának 3-5 egészséges, friss zöld levele van és épek a gyökerei. A gyökérzet és a levélzet közötti megvastagodott rész a tápanyagtároló gyökértörzs, ennek felső részén a csúcsrügyből fejlődnek ki azok a hajtások, amelyek a virágzatot és a gyümölcsöt hordozzák. Ennél kicsit lejjebb, az oldalsó rügyekből indulnak ki a lomblevelek és az indák. Ha a gyökértörzs a föld alá kerül, hiába várjuk a termést, ha pedig túl magasra, akkor a gyökérzet a szabad levegőn károsodik, ezért fontos, hogy az ültetőgödörben olyan mélységbe állítsuk a palántát, hogy a talaj szintje pontosan a gyökértörzs és a szétágazó gyökérzet közötti választóvonalon legyen.
Gyökértörzs hajtásokkal. Kép: Wikipedia
Ültetési hibák röviden:
- túl sűrű ültetés
- túl magas ültetés
- túl mély ültetés
- kusza, visszahajló gyökérzet az ültetőgödörben
- a talaj tömörítésének elmulasztása
Lehetőleg olyankor ültessünk, amikor nincs erőteljes napsütés, azaz kora reggel, késő este, vagy borús időben. Az ültetési távolság, ha a palánta csomagolásán mást nem jeleznek, eper esetén 40 cm, erdei szamóca esetén 30 cm, de hagyjunk háromsoronként egy félméteres közlekedőutat a kényelmes szedéshez. Az előző este beöntözött talajba olyan mély gödröt ássunk, hogy a gyökereket ne kelljen visszahajlítani. Ha a vásárolt palánta gyökerei a tápkocka vagy cserép alján visszahajlanak, összekuszálódnak, akkor óvatosan bontsuk szét őket. Az eper a gyökérzet sérülését, visszavágását általában rosszul tűri. Ültetés után tömörítsük a talajt. Az augusztusi erős fényben és kánikulában legalább egy hétig, a szamócákat két hétig érdemes árnyékolni, és ebben az időszakban fontos a rendszeres, mérsékelt öntözés.
Ha meglévő ültetvényünkről akarunk szaporítani, akkor válasszunk ki néhány egészséges, jól termő anyanövényt, és hagyjuk meg rajtuk az indákat. Célszerű az indákon megjelenő leveles csokrok alá kis kertészeti műanyagcserepet vagy vastagabb falú, kilyukasztott aljú joghurtos poharat beásni, földdel feltölteni, és ebbe benyomni a csokrot. Ha a növendék tovább indázik, törjük le róla az új ostort, hogy ne gyengítse a palántát. Négy-hat hét kell a teljes begyökeresedéshez, utána vágjuk le a palántát az anyanövényről, és ültessük át a végleges helyére. Ez a videó a cserepes palánta kiültetéséről szól – különösen hasznos az ültetési távolság bemutatása. Gyakori hiba, hogy túl sűrűre ültetjük az ágyást, ilyenkor a gyümölcsszemek nem kapnak elég napfényt, és az ágyás sem tud megfelelően szellőzni, megjelennek a gombás-penészes betegségek.
Ha nem poharaztuk be a palántát, akkor földlabdával együtt szedjük fel, és rögtön ültessük át. A frissen felszedett földes palánta legfeljebb 1-2 napig tárolható nedves papírba csomagolva. (Piacon ilyet elég kockázatos venni.)
Ültetés után az öntözés mellett a legfontosabb tennivaló a kapálás, egyrészt a gyomok eltávolítása miatt, másrészt azért, mert a cserepesre száradt, levegőtlen földben károsodnak a gyökerek. Mivel az eper sekély gyökérzetű, ezért óvatosan, legfeljebb 5 cm-es mélységben dolgozzunk. Az ostorindákat, őszi virágokat szedjük le a növényekről, hogy fel tudjanak készülni a télre.
Frigó palánták
Az ún. frigó palántákat inkább a profi eprészek vásárolják. Március végétől augusztus közepéig bármikor ültethetők, de a július elejénél későbbi ültetés valószínűleg már csak fólia alatt tud beérni. Házikertbe inkább tavasszal van értelme ilyen palántát venni, ha még szeretnénk az adott évben némi gyümölcsöt szüretelni, például valamilyen családi rendezvényre, vagy nyaraló gyerekeknek.
Frigó palánta. Kép: Anjou Plants
A frigó palánta elég ijesztően néz ki, de ez ne ez ne tántorítson el minket, ezek erős, jól fejlett növények, amelyeket ősszel felszednek, a lombozatukat eltávolítják, és légáteresztő zacskókban magas páratartalmú helyiségben hűtve tárolják.
A frigó palántát ne vegyük meg, ha gyökérzete sérült, vagy ha megnyúlt, sápadt színű hajtások vannak rajta – ez utóbbiakat nem megfelelően tárolták, és a növény a hűtőházban kihajtott, az ilyen példány sajnos átültetés után el fog pusztulni. A palántát egy-két napon belül ki kell ültetni, mert a magasabb hőmérsékleten nagyon gyorsan fejlődésnek indul. Mivel a frigó palántán nincsenek lomblevelek, még nagyobb odafigyelést igényel a megfelelő ültetési mélység meghatározása.
A tavaszi frigó eperrel nem számíthatunk termésrekordra, itt is igaz, hogy az ültetés évében jobb hagyni a palántákat megerősödni, és ennek érdekében az indákat és virágokat leszedni róla.
Növényápolás
Az eper vízigényes növény, nálunk öntözés nélkül csak a kiugróan csapadékos években termeszthető. Az ültetési időszakban intenzívebb, nagy hőségben akár napi öntözést igényel, utána ritkábban, de alaposan öntözzünk. Szüret után sem szabad magára hagyni az ültetvényt, mert ilyenkor alakulnak ki a rügyek, amelyekből jövőre a termésünk lesz. Kötött talajú kertben azonban arra is figyelni kell, hogy nehogy túlöntözzük, mert ha a gyökérzet körül nincs levegő, a növény károsodik és elpuszul. Ha folytontermő fajtánk van, amiről még októberig tudunk szüretelni, akkor az is szempont, hogy a túl sok víz rontja a gyümölcs ízét.
Az epret lehetőleg a tövénél öntözzük, mert a nedves lombozat, főleg sűrű ültetvény esetén táptalaja a rothadásos fertőzéseknek. Az öntözés ideális időpontja a kora reggel. Délután 3 után már ne öntözzünk, hogy az ültetvény éjszakára felszáradjon. Fóliás talajtakarás esetén számolnunk kell azzal, hogy még a kilyuggatott fólián keresztül is csak minimális mennyiségű esővíz jut át, ezért kiesik a természetes csapadék jó része.
A szezon után is öntözzünk a jövő évi termés érdekében. Kép: Sharon Mollerus
Az öntözés egyik nem túl kellemes mellékhatása a talaj tömörödése, a sekély lazító kapálást akkor sem érdemes kihagyni, ha egyébként nincs elgyomosodva az ágyás.
Az utóbbi években egyre terjed az a gyakorlat, hogy szüret után sarlóval, kaszával eltávolítják az eper lombozatát – ez, ha a nem sérti a gyökértörzset, akkor semmilyen káros hatással nincs a növényre. A lomblevelek eltávolításának előnye, hogy így akadályozzuk a kártevők, betegségek terjedését, valamint könnyebb mozogni az ágyásban, egyszerűbb a gyomtalanítás, kapálás, trágyázás is. Öreg, kivágás előtt álló töveket is fel lehet még egy évre frissíteni ezzel a módszerrel. A kártevők, betegségek terjedése miatt a levágott levelek és a szerves talajtakaró anyagok komposztálása egyre kevésbé ajánlott, inkább szabaduljunk meg ezektől.
Ha meghagyjuk a lombozatot, akkor a tápanyagok visszahúzódnak a hervadó levelekből a gyökértörzsbe. Kaszálás esetén ez elmarad, tehát fokozottan kell ügyelnünk a tápanyagok utánpótlására (ősz végi kisebb trágyázás, komposzt beforgatása).
Fajták
Az eper többnyire egyszer terem, május végén vagy júniusban. A folytontermőként hirdetett fajták is inkább csak kétszer teremnek egy évben – a júniusi főszezon után van még egy másodszezon júliusban, utána pedig, ha szerencsénk van, egy-egy szem egészen októberig. A valódi folytontermő erdei szamócák nagyon finomak, de kevés termést hoznak, inkább díszeperként érdemes telepíteni őket (lásd alább).
A paradicsomhoz hasonlóan az eper termesztésénél is kulcskérdés a fajtaválasztás. Édes ízt, átható illatot és puha gyümölcshúst szeretnénk, de a leggondosabb ápolás mellett sem fogjuk elérni, ha olyan fajtát ültetünk, amelynek a nemesítésénél nem ezek voltak a fő szempontok, hanem a szállíthatóság és a polcállóság. A szocialista háztáji gazdálkodás felfutása idején szivárogtak át az újabb kommersz hibridek a házikertekbe, és ezek kiszorították a régi illatos „paraszteper” ültetvényeket.
Sokáig nagy sztár volt a korai Gorella, amit a termelők azért szerettek, mert a szezon előtt megjelenő gyümölcsért jóval többet lehet kapni a piacon. De van-e értelme házikertben kevésbé ízes gyümölcsöt termelni csak azért, hogy pár nappal előbb szüretelhessünk? A Gorella-korszakot követte a '90-es évek elején a jellegtelen Elsanta, ez már annyira ízetlen volt, hogy a parasztepertől elszokott vásárlóknak is feltűnt. Az íz iránti igény miatt lett az utóbbi évek nagy sikere a Clery, ami kicsit kevesebbet terem, de viszonylag jóízű. Nem járunk vele rosszul, lényegében azt kapjuk, amit a boltban, csak persze frissebben és olcsóbban. A Maxim, nevéhez illően nagy méretű gyümölcsöket hoz, néha előfordul a 10 dekás példány is. További előnye, hogy szárazságtűrő. A Marmoladáról a profik tövenként egy kiló termést is leszednek egy évben.
Mara de Bois. Nem tárolható, nem szállítható, de nagyon finom. Kiskertbe ideális választás. Kép: The Frugal Gourmet
A csúcsgasztronómia az intenzív illatú, folytontermő Mara de Bois fajtát használja leginkább. Napos helyet és semleges vagy savas kémhatású talajt igényel, lúgos ( > pH 7,5) talajokon nem marad meg. Egyébként könnyű termeszteni, penészes megbetegedésre nem hajlamos. Szintén szeretik még a séfek az -ette nevű franciákat: Gariguette, Darlisette, Mignonette – utóbbi díszeperként is ismert.
Régi fajta az Ostara, ha már nem tudunk originál parasztkerti epret beszerezni, akkor ezt érdemes megpróbálni. Egy évben többször is terem, a virágok megritkításával nagyobb terméshozamot tudunk eléreni.
Érdemes tehát többfélét telepíteni: legyen pár tő nagy hozamú – főleg, ahol gyerekek vannak, mert az azért feledhetetlen élmény, amikor leülhetnek egy nagy tál frissen szedett eper mellé – és mellette válasszunk néhány kisebb terméshozamú, de ízesebb fajtát is édességekbe, fagylalt mellé.
Pár hete terjedt az interneten egy cikk, ami azt mutatta be, hogyan lehet fogpiszkálóval kiszedni a magokat a gyümölcshúsból. Ezzel bolti termék esetén nem érdemes vacakolni, az áru valószínűleg profi termelőtől származik, aki szaporítóanyag-forgalmazótól vette a hibrid palántát. A hibridek magról szaporított utódai nem lesznek ugyanolyanok, mint a tányérunkon lévő gyümölcs.
Díszeper
Az eper nagyon csinos dísznövény is egyben, jól illik rusztikus vegyes ágyások előterébe vagy sziklakertbe. Rajongóknak nemesítettek már különböző árnyalatú rózsaszín virágú hibrideket is, ezek közül legismertebb a 'Pink Panda' és a sötétrózsaszín 'Lipstick'. A díszeper apró gyümölcsei szintén ehetők, bár a mennyiség jóval elmarad a hagyományos fajták hozama mögött. A gyümölcsök szedése elősegíti az újabb virágok megjelenését. A díszeper-fajták többnyire télen is megtartják leveleiket, és ellenállóak a szokásos eperbetegségeknek és kártevőknek. Talajtakaróként, vagy ámpolnába is alkalmasak, a szokásos módon indákról szaporíthatjuk őket.
A díszeprekre is érvényes, hogy a jó termés érdekében 3-4 évente meg kell újítani az ültetvényt. Ha minden évben a tövek 20-30%-át fiatalabbra cseréljük, akkor folyamatosan termő és díszítő ágyásunk lesz.
Pink Panda. Kép: Wikimedia
Az erdei szamócák szintén jó talajtakarók. Nyár elejétől októberig teremnek és félárnyékban is megélnek. Tőosztással vagy magról szaporíthatók, indákat nem fejlesztenek, de a palántanevelés általában problémamentes. Nálunk is árul egy cég magot tasakos kiszerelésben, fantáziadús „Szamóca” néven, fajtamegjelölés nélkül. A kitűnő Kerti napló blog a Mignonette fajtát ajánlja, ami 60-80 cm széles nagy bokrokat fejleszt. Ezt tartják a legízesebb erdei fajtának. Nagyobb és levesebb gyümölcsű, bár kevésbé intenzív ízű az Alexandria. (Szerintem még ez is sokkal finomabb, mint az ananászeper-fajták.) Mennyiségileg az erdei szamócák esetén is csak csipegetnivalóra számíthatunk. Egyes beszámolók szerint ha a májusi virágokat leszedjük, ősszel komolyabb termést szüretelhetünk. Száraz nyarakon, napos helyen valamennyi erdei fajta öntözést igényel.
Mignonette. Kép: Thomson & Morgan
Szólnunk kell még a kertészeti katalógusokban látható egészen mesés balkoneper és csüngőeper példányokról, gondolom mindenki látott már ilyen képeket. Ezeket a növényeket vagy nagyon profi kertészek turbózták fel hormonok és tápanyagok gondos adagolásával, vagy volt egy kis grafikai utómunka Photoshop képszerkesztő programmal. Az általános szabály, hogy cserépben is kb. ugyanannyi termésünk lesz, mint azonos területű szabadföldön. Egy ámpolnás növényen egy időben nem fog több kiló gyümölcs lógni, ez a szomorú igazság.
