100 éves a londoni virágkiállítás
Valójában nem is 100, hanem 180 éves, a brit Királyi Kertkultúra Társaság (RHS) ugyanis 1833 óta rendez kertészeti kiállításokat Londonban. De az nem olyan szép kerek szám, ezért egy ügyes reklámfogással idén nem az alapítástól számítják a rendezvény korát, hanem attól az évtől, amikor jelenlegi helyére, a Chelsea kerületbe költözött, azaz 1913-tól. Anglia a gyarmatosítás évszázadaiban vált kertészeti nagyhatalommá, amikor a világ négy sarkából hozták a szigetországba a növényritkaságokat. Azóta a birodalom elveszett, de megmaradt a vagyonos angol középosztály kert iránti érdeklődése, ami átsegítette a kiállítást a XX. század hullámvölgyein. Az 1913-as résztvevők közül három patinás kertészet – az egyik cég orchideával, egy másik szarkalábbal, a harmadik pedig bazsarózsával és írisszel foglalkozik főprofilként – ott van az idei kiállítók között is. Ilyenkor kicsit úgy tűnik, behozhatatlan a hazai kertkultúra elmaradása a „fejlett Nyugat”-hoz képest. Nálunk a hasonló vállalkozásokat, csakúgy, mint a legszebb kertjeinket az elmúlt 100 évben többször is államosították, privatizálták, beszántották vagy lebetonozták. A kert időigényes műfaj, stabil társadalmi viszonyok és nyugodt, békés évtizedek kellenek a magas színvonal eléréséhez.
Kép: RHS Lindley Library, a Kertkultúra Társaság kerttörténeti dokumentumokat őrző gyűjteménye. További érdekes képek az elmúlt 100 évből a Telegraph galériájában.
Mi várható az idei ünnepi évben?
Egy dolog biztosan lesz: tömeg. Tavaly 160 ezren voltak, idén az évfordulós felhajtás miatt valószínűleg még többen látogatnak ki május 21. és 25. között a Temze partjára. A 11 hektáros területen, több párhuzamos kiállítótérben egy egész napot el lehet tölteni. Itt mindig vannak növények és komoly bemutatókertek is, nem csak a kertibútoros és jacuzzis cégek nyomulnak. Jegyek – borsos áron – csak elővételben kaphatók, tavaly az utolsó hetekben már csak a jegyüzéreknél lehetett belépőt szerezni. Az ötnapos rendezvény első két napja az RHS-tagok számára van fenntartva, és ők a jegyet is olcsóbban kapják, többek között ezért is érdemes belépni. (Jár még a tagság mellé színes havi magazin és ingyenes belépő a legszebb angol kertekbe.)
Biztosan lesznek még angol és amerikai celebek, valamint a nemzetközileg ismert katonatiszt/partiarc, Harry herceg, aki ezúttal kerttervezőként fog bemutatkozni. „A kertet a Harry herceg által patronált afrikai jótékonysági szervezet, a Sentebale inspirálta. Felidézi Lesotho ország tájait és kultúráját, kerek házait, visszafogott színeit, és hegyeinek flóráját” – olvashatjuk a projekt hivatalos beharangozó sajtóanyagában. Szerencsére a százados kap egy kis segítséget Jinny Blomtól, az egyik vezető angol kerttervezőtől, így azért elég komoly munkára számíthatunk. (A hölgy szép munkáit a lap alján lévő, nehezen észrevehető „previous garden, next garden” feliratú linkekkel tudjuk végiglapozni.)
Bemutatókertek
A jótékonysági szervezetek mellett idén is van a kiállítás szponzorai között pénzügyi szolgáltató, luxusmárka, vagy éppen állami turisztikai propaganda-hivatal. A jelek szerint még a válságban is megéri a megjelenés az óriási látogatottság és reklámérték miatt. Egyszer talán lesz majd magyar bemutató is, egyelőre nézzük a nemzetközi felhozatalt:
A bemutatókertek terveit végiglapozva számomra úgy tűnik, hogy az egyetlen markáns trend a politkailag korrekt PR-körítés. Minden kert fenntartható, újrahasznosított anyagokból épül, támogatja a szegényeket és a fogyatékkal élőket, vagy a klímaváltozás és az őshonos növények miatti aggódás inspirálta. Mintha nem lehetne egy kert önmagában szép vagy lélekemelő, a jelenlegi kulturális közegben muszáj mindennek valamilyen társadalmi problémára reflektálnia…
Ulf Nordfjell terve. Kép: Telegraph
Pusztán rajzok alapján nehéz véleményt alkotni, de szerintem két terv emelkedik ki a mezőnyből. A fenti képen a 2009-es nagydíjas norvég Ulf Nordfjell munkája látható, a leírás szerint a klasszikus francia és angol kertstílusok kortárs újraértelmezése. Nekem ismét egy igen korrekt építészeti munkának tűnik, bár mintha több színt és növényt használna, mint korábban.
Kedvencem: Bradley-Hole
A másik érdekes tervet Christoper Bradley-Hole készítette, az ő kertjétől viszont kiakad a trendiméter. Ha fogadást kellene kötnöm a nagydíjasra, én ezt választanám befutónak.
Christopher Bradley-Hole terve. Kép: Telegraph
Nagyon kevés építészeti elemet alkalmaz: felcsillan három kis vízfelület, és két oldalon fa oszlopsor keretezi a látványt. Ezektől eltekintve a terepet teljesen beborítják a növények. A struktúrát téglatest alakúra nyírt bokrok adják, közöttük virágos rét stílusban beültetett lágyszárúakkal. A kevés holt és sok élő anyag kétségtelenül nagyon divatos – olyannyira, hogy még utak sincsenek a kertben, azaz nem lehet nyírás céljából közel férkőzni a bokrokhoz. Ez a példa is jól illusztrálja, hogy ezek a kertek a bemutatóra készülnek, és nem mindig bölcs dolog őket egy az egyben otthon másolni…
Bradley-Hole egyébként egy nagyon érdekes tervező, modern felfogásban dolgozik, de többnyire sikerül elkerülnie, hogy a kertjei ridegnek vagy kopárnak tűnjenek. Legfőbb inspirációja a ködbe, párába burkolózó angol táj, az alábbi videóban is erről beszél:
Az idei kiállításra egy minimalista kertet terveztem. A minimalizmus számomra minőséget hordoz, a letisztultsága miatt. Nyugalmat áraszt, és lehetővé teszi, hogy a saját gondolataid kibontakozzanak. Egy minimalista kertet akartam, sok növénnyel – bár tudom, hogy ez egy oximoron. Hasonló karakterű és személyiségű növények lesznek a kertben, amivel reményeim szerint sikerül megőrizni a minimalista minőséget, ugyanakkor létrehozni egy érdekes mintázatú növény-szőnyeget. A koncepciót három fő forrás inspirálta: az angol táj, a japán kert, és az absztrakt művészet.
A tervező egy korábbi munkája. Kép: Bradley-Hole Schoenaich Landscape Architects
Amikor a kertet a táj inspirálja, a legnagyobb nehézséget a bőség zavara jelenti. A tájban, akárhová nézel, valami mindig történik, a fény mindenütt más és más, érdekes részletek vannak mindenfelé. Veszélyes, ha a tervező mindezeket megpróbálja egyetlen kompozícióba, egyetlen kertbe sűríteni. Ami engem a mögöttünk lévő tájképben megragadott, az a folyó, ahogyan átszeli a vidéket, és közben el-eltűnik, majd ismét előbukkan a fák mögül.
A tervező egy korábbi munkája. Kép: Bradley-Hole Schoenaich Landscape Architects
Régóta foglalkoztat a két szigetország, Anglia és Japán kapcsolata. Látszólag nagyon különböző a két gondolkodásmód, de én mégis a hasonlóságokra akarok koncentrálni. Nagy hatást gyakorolt rám a kyotói Ryōan-ji kert, ahol sziklákat látunk a kavicságyból kiemelkedni. Ezek a sziklák valójában a tengerből kiemelkedő szigeteket szimbolizálják. A kiállítási kertben ugyanezt szerettem volna megvalósítani: egy tájkép absztrakcióját, csak ezúttal az angol tájat véve alapul. Az angol vidék eredetileg erdővel borított terület volt. Amikor az emberek letelepedtek és földművelésbe kezdtek, elkezdték az erdőt kivágni. Tisztások jelentek meg, ma pedig már csak a régi erdőségek maradványai láthatók, geometriai mintázatban. Ezt nagyon érdekesnek találom, és ezt próbáltam visszaadni a kiállítási kertben.
A tervező egy korábbi munkája. Kép: Bradley-Hole Schoenaich Landscape Architects
Ami a japán kerttel való hasonlóságot illeti, szerintem ez csupán egy felszíni megközelítés, a Ryōan-ji kolostorkert ennél sokkal gazdagabb jelentésrétegeket is hordoz. A japánoknál a kavics-tenger a szimbolikus értelemben vett „víz”, az örvénylő világ, amiből kiemelkednek a szellemi emberre jellemző állandóságot, egyszerűséget hordozó sziklák. (Ugyanez a szikla motívum a keresztény szimbolikában is megjelenik: Te Péter vagy, azaz kőszikla – mondja Jézus a tanítványának, Simonnak.)
Ugyanakkor nagyon szimpatikus az a szeretet és érdeklődés, amivel Bradley-Hole, ez az ízig-vérig modern tervező a régi angol tájhoz fordul, onnan merít inspirációt. A jó kert, a fenntartható és szerethető kert a táj esszenciája. Emellett nagyon érdekes gondolatnak találom, hogy modern kertbe is lehet sok növényt ültetni, ha azok hasonló karakterűek. Nagyon kíváncsi vagyok a megvalósításra.
Most már csak az időjárásnak kellene a kegyeibe fogadnia a kiállítókat. Panaszkodnak a szállító kertészetek, hogy az elhúzódó európai tél miatt minden növény késésben van, miközben vészesen közeleg a május:
Hogy lesz ebből virágkiállítás? Kép: Crocus
