Dísznövények telekre, nyaralókertbe
A város környéki nyaraló, és annak szerényebb kiadása, a telek a magyar életforma része. A XIX. században kezdett elterjedni, amikor a nagyvárosokban élő, jómódú polgári-tisztviselői réteg könnyen elérhető pihenőhelyet keresett, ahová elvonulhatott a forró nyári napokon. A belvárosi – gyakran bérelt – lakás mellett divat volt egy-két holdnyi földterületet vásárolni olyan távolságban, ahová néhány óra alatt ki lehetett kocsizni. A telekre előbb-utóbb nyaraló is épült, trendi „svájci” stílusban. Alighanem ez volt a mai mediterrán építészeti divat korabeli megfelelője:
„Svájci” nyaraló a budai hegyekben. Kép: Építészfórum (a cikk is érdekes).
Sok helyen, például Budapesten a budai hegyekben, vagy a Rákos-menti kerületekben még láthatjuk ennek a korszaknak a maradványait kisebb villaszerű épületek formájában. A korabeli nyaraló-életforma ismert képviselője volt a népszerű Habsburg, József főherceg, vagy Jókai Mór regényíró, aki valóságos kis földi paradicsomot alakított ki kétholdas svábhegyi birtokán, egy elhagyott kőbánya helyén. (Kertje ma is látogatható, és nemrégiben megkezdődött a restaurálása.)
A Jókai-kert. Kép: 12.kerulet.ittlakunk.hu
A szocializmus, sok más szép és hasznos dolog mellett, ezt a nyaraló-életformát is burzsoá csökevénynek minősítette és igyekezett felszámolni. Az ingatlanokat államosították, az új elit villái pedig, hála a motorizációnak, már inkább távolabbra, a Dunakanyarba és a Balatonra költöztek. De az igény a kertre fennmaradt, ezért a szerényebb lehetőségekkel rendelkezők számára a gondoskodó állam a nagyobb városok körül kistelkes övezeteket alakított ki. Az átkos szocializmus előnyös oldala volt a jó közbiztonság és a nyugodtabb életritmus: a főmunkaidő sokak számára tényleg 9-től 5-ig tartott. Ahogy egyre több családnak lett autója, naponta–kétnaponta kijártak a telekre, amelynek ekkor még jelentős konyhakerti funkciója volt.
Mi van ma a magyar nyaralókertben, telken?
Ha hihetünk a képeknek, egyre terjed a gyep és a tujasor. Manapság olyan az életvitelünk, hogy többnyire csak péntek este jutunk ki a telekre. Ahol dolgozik a család, ott a konyhakertet sok helyen felszámolták, az ingatlan pihenőkertként funkcionál. A kertápolásra a tulajdonosok gyakran a legegyszerűbb megoldást választják: füvesítenek. A módszer egyszerű, de megvannak a hátrányai: a szép gyep kialakítása és fenntartása - különösen a mi száraz klímánkon - elég sokba kerül, és dolgozni is kell érte. Ráadásul az utóbbi időben számos településen vasárnapi fűnyírási tilalmat vezettek be a zajterhelés miatt. A gyerekek számára pedig az ilyen kert sivár és ingerszegény környezet. Az a tapasztalatom, hogy a füvesítési láz lecsengőben van, sokan már inkább csökkentenék a gyepterületet, csak nincs ötlet, hogy mi legyen helyette. Tehát a kulcskérdés: mi az, ami vasárnap estétől péntek estig kibír 5 napot öntözés nélkül, és jól mutat?
Fák
Mindenekelőtt: a fásszárúak. Kiskorukban, mint minden növényt, ezeket is öntözni kell. De egy ősszel ültetett és jól begyökeresedett fának már nem nagyon fog pár nap szárazság megártani. A fák párásítanak és árnyékolnak, a szórt fény kellemes a szemnek és a léleknek. A megváltozott mikroklíma a többi növényre is jó hatással van. Sokakban nem merül fel a kert díszfásítása, mert úgy gondolják, hogy az csak a ház körüli részre való. A hátsó kert a zöldségágyások, gyümölcsfák helye – és mivel ezek gondozására nincs idő, ezért inkább befüvesítik. Szerintem ha a telket csak pihenésre használjuk, akkor nyugodtan ültessünk díszfákat. A konyhakerten és a napégette gyepen kívül még sok választási lehetőségünk van, miért ne lehetne például ilyen a hétvégi pihenőhelyünk:
Bokrok
Szintén jó döntés a díszcserjék ültetése. Akad köztük jópár egyszerűen nevelhető, problémamentes faj:
És végül a jó öreg bukszus (Buxus sempervirens):
Örökzöld. Méret: 4m. Virág: halványsárga, enyhén illatos, május. Szaporítás: félfás dugványról. Lassan nő, de a többi cserjétől eltérően már kiskorában is nagy a díszítőértéke.
Ezt a kertet nem nagyon kell öntözni. Kép: Paul Bangay
Kúszónövény, talajtakaró
A hétvégi kertész barátai a kúszó, talajtakaró növények is. Gyenge lágyszárúak mellé semmiképpen ne ültessük őket, élő fára se futtassuk, és számíthatunk rá, hogy ha a telek szélére kerülnek, akkor 1-2 éven belül a szomszédot is boldogítják majd. Az igénytelen növényekre általában igaz, hogy betöltik a rendelkezésükre álló teret, ezek azonban különösen agresszíven terjeszkednek - általában csak egy másik, hasonlóan agresszív növény, vagy a metszőolló rendszeres alkalmazása tudja őket megállítani. Összességében azonban még mindig viszonylag kevés gondozást igényelnek. Ha tudjuk, mit vállalunk velük, bármelyik jó választás az alábbiak közül:
Fűszerek és gyógynövények
A legtöbb fűszerféle és gyógynövény nagyon strapabíró. Nem csak cserépben, kis fűszerkertben gondolkodhatunk, hanem nagyobb területen is vethetjük őket. Miért ne lehetne 20 négyzetméter gyep helyett 20 négyzetméter kakukkfű vagy illatos citromfű a kertünkben? Ugyanaz áll rájuk, mint a kúszónövényekre: igénytelenek, éppen ezért terjeszkednek, néha foglalkozni kell velük. Még lehet őket vetni, de komolyabb díszítőértéke ebben az évben csak a kapornak lesz. Néhány közismert, és kevésbé ismert példa:
A bejegyzés második részében klasszikus kerti virágokat ajánlok majd – köztük néhány olyat is, ami magról szaporodik, és még most is vethető! Holnap folytatjuk…
