A józan paraszt vetéstervet készít
Az előző bejegyzésben írtam arról, hogy helykihasználás szempontjából jobb megoldás az ágyásos kert a hagyományos soros kialakításnál. Készítettem ehhez néhány szemléltető ábrát is, egy-egy kis sárga négyzet egy 10x10 cm-es egységet jelöl, a teljes terület 5 x 5 méteres, azaz összesen 25 négyzetméter. Először nézzük a soros vetést. 20 cm széles sorokat alakítunk ki, 20 cm-es sorközzel:
Van tehát 12 sorunk, egyenként 0,2 m szélesek és 4,6 m hosszúak. A hasznos terület: 12 x 0,2 x 4,6 = 11,04 m2. Második példánkban ugyanezen az 5 x 5 méteres területen 3 darab, egyenként 1 méter széles ágyást alakítunk ki, fél méter széles közlekedőutakkal:
A hasznos területünk: 3 x 1 x 4 = 12 m2. Láthatjuk, hogy csaknem egy egész négyzetméternyi termőterületet nyertünk. Ez egy 250 m2-es konyhakertben már 10 m2 nyereség, nem elhanyagolható. Azonban még ennél is többet jelent, hogy a kertápolási munkák mennyisége jelentősen csökkent. A soros kertben nem tudjuk véglegesen leválasztani az utakat, ezért az egész területet ásni, trágyázni és öntözni kell. A 20 cm széles közlekedő zónákban mozogni alig lehet, ahhoz viszont elég szélesek, hogy a gyomok, meghálálva a gondos talajművelést, vígan terjeszkedhetnek. Az ágyásos kertben a kényelmes közlekedőutakat gyepesíthetjük, vagy letakarhatjuk pl. zúzott kővel, kaviccsal, mulccsal. (Ha alá geotextilt terítünk, teljesen megakadályozzuk a gyomok feltörését és a takaróanyag bemosódását a talajba.) Csak az ágyásokat kell ápolni és gyomlálni:
| sorok | ágyások | |
|---|---|---|
| hasznos terület | 11,04 | 12 |
| ásás | 25 | 12 |
| trágyázás | 25 | 12 |
| öntözés | 25 | 12 |
| gyomlálás | 25 | 12 |
A legtöbb növény esetén 20 centinél jóval nagyobb sortávolságot kell tartanunk, tehát ez egy óvatos számítás… Az ágyást érdemes úgy kialakítani, hogy 25 x 25 cm-es négyzetekre osztjuk lécekkel, vagy zsineggel. Lényeges, hogy jól látható legyen a struktúra:
Kép: z_aurelie
Vetésterv kockás füzetpapíron
Következő teendőnk a vetésterv összeállítása. Nézzük meg a tasakon az útmutatót, azon mindig feltüntetik a sor- és tőtávolságot. Az alábbi képen a pirosretek sortávolsága 30 cm, tőtávolsága 5 cm.
A sortávolságot figyelmen kívül hagyjuk, bennünket csak a tőtávolság érdekel. Hány növényt tudunk egymástól 5 centis távolságra elhelyezni egy 25x25-ös négyzetben? Kockás füzetlapon könnyedén berajzolható:
16 db retek ezen a kis területen – rengetegnek tűnik. De számolhatunk azzal, hogy nem 100%-ban csíráznak a magjaink, 70-80% a hobbikerti magoknál már jó aránynak számít. Ezen kívül ha nagy a zsúfoltság, akkor bármikor ki lehet ritkítani a négyzetet – egyszerűen kieszünk egy-két zsenge növényt a sorból (a helyére szórjunk egy kis komposztot).Függ az egy négyzeten termelhető mennyiség a föld minőségétől, tápanyag-tartalmától is: ha induláskor nincs mód komolyabb mennyiségű (egynegyed rész, egyharmad rész) komposzt bedolgozására a magaságyásba, vagy a talaj felső 20-30 cm-es rétegébe, akkor csökkentsük a darabszámot. Ideális esetben a kifejlett növények levelei éppen összeérnek, takarják a talajt. Egy idő után már nem nagyon kell gyomlálni. Mindig szabályos mértani alakzatban vessünk, így könnyebb a kikelő kultúrnövényt megkülönböztetni a gyomoktól.
Akit részletesebben érdekel az itt ismertetett módszer, utánaolvashat Mel Bertholomew Square Foot Gardening c. angol nyelvű könyvében. Az ott megadott táblázatokat át kell számítani négyzetlábról négyzetméterre. Ezen kívül az általa magaságyásba ajánlott földkeverék egy rész komposztból, egy rész tőzegmohából és egy rész vermikulitból áll. A tőzeges ültetőközegekkel kapcsolatos környezetvédelmi megfontolásokról az előző bejegyzésben már írtam. A vermikulitot jó szívvel nem tudom ajánlani, egyes vélemények szerint egészségügyi kockázatot jelent, helyette használhatjuk a mindenfelé kapható zsákos kertészeti perlitet.
Nagyméretű, szétterülő növényeket, pl. uborkát, tököt, dinnyét az ágyások északi oldalára épített futtatórácson függőlegesen felfelé neveljünk. Egy-egy növény többnyire kevesebb és kisebb termést hoz, mint vízszintes termelés esetén, különösen a tápanyagigényes, nagy és sekély gyökérzetet fejlesztő dinnyék. Viszont ha a területkihasználást nézzük, akkor nem jártunk rosszul. A súlyosabb terméseket hálóval fel kell kötözni:
Kép: MidTNJasonF
Az alábbi kis videóban egy amerikai tévékertész mutatja be városi kertjét, ahol emelt ágyásokban uborkát, dinnyét, sütőtököt, paradicsomot nevel függőleges futtatórácsokon:
Növénytársítás
Most már tudjuk, mit vessünk/ültessünk egy-egy négyzetbe, de hogyan kombináljuk ezeket az ágyásban ahhoz, hogy a legjobb eredményt érjük el? Internetszerte terjednek a növénytársítási táblázatok, amelyek azon az elképzelésen alapulnak, hogy egyes növényfajok pl. a gyökérzet által a talajba kibocsátott anyagok útján segítik egymás fejlődését, és megvédik lakótársaikat a kártevőktől. Sajnos ez erős túlzás, a társítási kombinációk többségét semmiféle tudományos kutatás nem támasztja alá. Ehhez tudnunk kell, hogy a tudományos világ érdeklődése csak az utóbbi években kezdett a kiskertek felé fordulni. (Néhány hete éppen Fazekas Sándor vidékminiszter lamentált azon, hogy az agronómusokat nagyüzemi szemlélettel oktatják, a házikert egy harmadrangú területnek számít az agráregyetemeken, és nincsenek szakemberek az országos házikerti tanácsadó szolgálat felállításához.)
A kutatási eredmények feltűnő hiányára a növénytársítás hívei azt szokták válaszolni, hogy a módszer „népi megfigyelésen” alapul. Az ilyen megfigyelések értéke egyrészt kérdéses: ha Mari néni minden évben a bab mellé ülteti a brokkolit, és ez neki bevált, ennek hatására pedig az egész falu elkezdte hasonló módon kialakítani a kertjét, attól még lehet, hogy a két növény semmilyen hatással nincs egymásra, vagy száz másik körülmény is hozzájárult a sikerhez, például az elhelyezkedésük a telkeken, a közelükbe ültetett más növények, stb. Csak olyan kísérletekkel lehet az ilyen társítási kombinációk valódi értékét meghatározni, amelyek minden körülményt kontrollálnak, azonos a fénymennyiség, a hő, a tápanyagok, kiiktatjuk az egyéb szomszédos növények hatását, stb.
Másrészt ha megpróbálunk utánanézni ezeknek a népi megfigyeléseknek, még a tudományos publikációknál is kevesebb adatot találunk. Az elmúlt egy-kétszáz évben egyszerűen nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel a parasztok, a kiskertben többnyire úgy vetettek mindent, ahogy éppen kézre esett. Valójában azokat a kiskerti ismereteket, amelyeket népi, ősi, természetes, öko és hasonló jelzőkkel illetnek, többnyire homályos hátterű okkultista szervezetek terjesztik, mintegy a lakosság beetetéseként. Sok jószándékú ember (sőt szakember!) aztán megosztja és népszerűsíti ezeket a tanokat anélkül, hogy tudná, honnan származnak, milyen eszmerendszer részét képezik. Az okkultisták a táblázataikat vagy tudományosan értelmezhetetlen elemzési módszerekre építik, vagy egyenesen a középkori, kora-újkori alkímiából merítik.
Az alkímia egyik fő területe a növényekkel foglalkozik, és az alkímisták valóban sokat tudtak a témáról, csak éppen a céljuk nem a konyhakerti termelés volt, hanem jobb esetben a spirituális megvilágosodás, rosszabb esetben szimplán az aranycsinálás. Ha valaki nem megvilágosodni akar a kertben, vagy aranyat szüretelni, akkor kb. annyi értelme van a növénytársítási táblázatok használatának, mint a heti horoszkópnak. Ha hiszünk benne, használjuk nyugodtan, csak legyünk tudatában annak, hogy mire megy ki a játék. Másrészt használjuk a józan eszünket: például a zöldségek tápanyag- és vízigényes növények, a fűszerfélék számos faja pedig dél-európai eredetű gyomnövény, és a legjobb aromáját sovány talajon mérsékelt öntözés mellett éri el. Ha a növénytársítási útmutatót követve fűszert ültetünk valamilyen zöldség mellé, akkor jobban járunk, ha növényvédőszerként gondolunk rá, a konyhára valót pedig külön fűszerkertből szedjük.
Társítás térben és időben
Szintén a józan ész diktálja, hogy minél jobban szétszórjuk a növényeket egy adott területen, annál nehezebben találnak rájuk a kártevők, és annál könnyebb kordában tartani a meginduló fertőző betegségeket. Ha a családi fogyasztást alapul véve szeretnénk 8 négyzetnyi sárgarépát, akkor ezeket ne egymás mellé tegyük, hanem több, egymástól a lehető legtávolabb lévő ágyásba.
Hasonló, könnyen belátható okos praktika az erős illatú növények: a fűszerfélék, hagymafélék, vagy a büdöske köztes ültetése. Ezek segíthetnek elriasztani vagy becsapni a kártevőket. A sokféle színes, illatos virág vonzza a hasznos rovarokat, pl. a méheket, amelyek a terményünkben nem tesznek kárt, de a káros rovarokat visszatarthatják az ágyásaink látogatásától.
A felfelé növő, kapaszkodó, és földön szétterülő növények egymást támogatják – ezen alapul a sokat idézett „Három Nővér” kombináció (a kevés számú, valóban népi eredetű növénykombináció egyike), amit az észak-amerikai indiánok alkalmaztak. A kukoricára felfut a bab, a horizontálisan terjeszkedő sütőtök kiszorítja a gyomokat, a bab pedig nitrogénnel dúsítja a talajt, amit aztán „nővérei” szépen tudnak hasznosítani.
Hasonló egyszerű, térben és időben is működő kombináció a sárgarépa-saláta-újhagyma, paradicsom-bazsalikom párosítása. Elsőként a salátát, répát és újhagymát vetjük, ez utóbbi kettő helyigénye minimális. A saláta és az újhagyma május elejétől szedhető, a helyükre jöhet némi komposzt, majd ide ültetjük ki a paradicsomot és a bazsalikomot. A kis paradicsompalánták körül a talajt takarják a megmaradt salátafejek és a sárgarépa. A takarás egyrészt kiszorítja a gyomokat, másrészt nedvesen tartja a földet, kevesebbet kell öntözni.
Mire a saláta elfogy, megnő a paradicsom, és védelmet nyújt a földben csendben növekvő sárgarépának. Két négyzetnyi területen, ami egyébként csak egy determinált paradicsomtő és egy kisebb bazsalikomtő táplálására lenne elég, egymás után négyféle növényt termelhetünk. (Ha szerencsénk van, és a bazsalikom is jóízű, akkor ötfélét.) Hasonló játékot szinte minden nagy méretű, vagy szétterülő növénnyel el lehet játszani: például a sütőtök mellé vethetünk spenótot, stb. Magától értetődik, hogy ilyen intezitással csak napfényes helyen, jó tápanyag-ellátottságú talajban lehet termelni.
Elmaradt a március, mit vethetünk a korai zöldségek közül?
Azt mondják a Corvinus egyetem szakértői, hogy primőrökkel már nem érdemes próbálkozni. Nyilván igazuk van, ha kevés a helyünk, akkor inkább „kockázatmentes” áprilisi növényeket vessünk. Ha viszont bőven van hely, akkor szerintem még meg lehet próbálkozni a márciusi vetésűekkel is. Májusi hőhullám esetén vesztettünk, de ennek esélye ugyebár 50%: vagy lesz, vagy nem lesz.
Az ágyás közepére ültetett paradicsom egy idő után leárnyékolja az északi oldalt, kockázatkedvelők ezt kihasználhatják tavaszi csemegék késői termesztésénél. Kép: gillyan9
Mindenesetre ilyenkor az ágyást tegyük szórt fénybe, félárnyékba, a ház keleti oldalára. Ha ez nem megoldható, akkor valamilyen árnyékoló megoldással lehet csökkenteni a fény intenzitását és a talaj felforrósodását. Május közepétől kikerülnek az ágyásokba a nagy növésű palánták, mint a paradicsom, a paprika, ezek helyét ezúttal ne az ágyás északi oldalára tervezzük, hanem középre, a mögöttük lévő négyzetekbe pedig a tavaszi csemegéket vessük. Így a kritikus utolsó hetekben a nagyobb növények már árnyékolják a primőrjeinket. Ha megjelenik a magszár, törjük ki, és zsengén fogyasszuk el a termést, ne várjuk meg a teljes kifejlődést.
Akkor együk, amikor a legfinomabb
A zsenge termény fogyasztása egyébként is ajánlott. Magyarországon takarmánynövényeket eszik a nép – mondja a Japánban dolgozó magyar kertész. A konyhai alapanyagokra nagyon kényes japánok ugyanis az ízt értékelik, míg nálunk a vásárló inkább szemre vásárol: az áru legyen minél nagyobb és hibátlan. (Az őstermelői szakzsargon ezt hívja „piacos” megjelenésnek.) De számos zöldségféle nem akkor a legfinomabb, amikor elérte a legnagyobb méretet. Felfújt, fás, lisztes ízű zöldségeket vehetünk a boltban is. Ha már otthon termelünk, akkor kóstolgassunk, és akkor takarítsunk be, amikor a termény a legjobban ízlik.
Kép: BMeunier
Magyarország Legszebb Konyhakertje
Talán még nem késő: április 15-én jár le a Magyarország Legszebb Konyhakertje verseny jelentkezési határideje. A programot a karcagi polgármester-helyettes asszony szervezi, de mindenkinek a saját önkormányzatánál kell jelentkezni. Szerintem egy telefon vagy email is elég lehet ma vagy holnap, ha valaki szeretne elindulni és kifutott az időből. Az elvárások igazán teljesíthetőek: minimum 5 különböző konyhakerti növényt kell termeszteni, a kert rendezett környezetben helyezkedjen el, valamint a megtermelt zöldségek minősége megfelelő legyen. Nyereményekről nincs szó, de a győztesek biztosan benne lesznek a tévében, és lehet majd fotózkodni a miniszterrel. Szerintem jól fognak a résztvevők szórakozni, maga a verseny pedig egy hasznos kezdeményezés, talán újra divatba jön megint a veteményes.
Városi kertészeknek a Szatyor egyesület írt ki versenyt, ott is közeleg az első határidő, a részleteket lásd a Pályázatok menüpont alatt a honlapjukon.
A következő bejegyzésben: igaz-e a népi megfigyelés, hogy a szépen gyomlált kertben mintha több lenne a kártevő? Folytatás hamarosan…
Frissítés: Balkon Aranya Pályázat városi kertészeknek.
