Második menet a veteményesben
Grillezett kukorica tejföllel, sajttal, chilipaprikával. Most kell cselekedni, ha ezzel szeretnénk búcsúztatni a nyarat. Kép: Renée S. Suen
Letermettek a tavaszi zöldségfélék a veteményesben, az üres területeken jön föl a gaz, mintha húznák. Muszáj kapálni, ha nem akarjuk visszaadni a kertet a vadonnak – ennyi erővel viszont akár termelhetnénk is valamit. De mit? Elvben minden vethető, aminek nem a termését, hanem a gyökerét, a szárát, vagy a levelét fogyasztjuk. A gyakorlatban azonban van néhány korlátozó tényező, amire oda kell figyelni a fajták kiválasztásánál:
Tenyészidő
A Kárpát-medencében úgy október elejéig tart a napos, meleg idő, tehát kb. 100 nappal számolhatunk, az ennél hosszabb tenyészidejű zöldségek nem fognak teljesen kifejlődni. Ez nem feltétlenül baj, ha a növényt zsenge állapotban akarjuk fogyasztani, de gazdaságossági szempontok miatt érdemes a rendelkezésre álló fajták közül a gyors növekedésűeket választani. A zöldségmagok tasakján feltüntetik a vetés és a betakarítás hónapját, ebből könnyen ki tudjuk számítani, hogy belefér-e a termesztés a rendelkezésünkre álló 3,5 hónapba.
A cékla menő. Kép: Dennis Wilkinson
Hőség és napfény
A zöldségfélék kánikulában már rosszul csíráznak, és a rövidnappalos fajták hajlamosak azonnal szaporodó üzemmódba kapcsolni, azaz a szár vagy a levélzet fejlesztése helyett igyekeznek mielőbb magot érlelni. Ha megjelenik a magszár, a növény többi része gyakran már rossz ízű, fogyasztásra alkalmatlan. Érdemes olyan fajtákat választani, amelyek nehezen mennek magszárba, ezt is fel szokták tüntetni a tasakon. Tapasztalataim szerint ez sem garancia semmire, nagyon sokat számít a veteményes elhelyezkedése, mikroklímája is. Egy gazdagon beültetett, szórtfényes-félárnyékos részekkel, sok párolgó vízfelülettel (tó, csobogók) rendelkező kertben nagyobb valószínűséggel lesz fogyasztható zöldségünk, mint egy olyan földdarabon, amit reggeltől estig valósággal perzsel a nap.
Víz
A veteményes megtervezésekor a legvalószínűbb eshetőséggel, azaz több hetes, elhúzódó kánikulával kell számolnunk. Ilyen időszakokban a legtöbb zöldségféléből jóízű terményt csak csepegtető öntözéssel, vagy napi kétszeri locsolással tudunk termelni. Rágós, rossz ízű zöldséget egyszerűen nem éri meg termeszteni, kár a drága vizet rápazarolni. Ha nem megoldható a csepegtetés, vagy a reggeli és esti öntözés, akkor megfontolandó, hogy inkább valamilyen szárazságtűrő virággal, gyógynövénnyel borítsuk az üres területeket. Az alábbiak még most is vethetők:
- estike (Matthiola bicornis)
- körömvirág
- egynyári fátyolvirág
- egynyári kamilla
Az estike szakaszosan vethető, nem túl mutatós, de illatos, jó talajtakaró. Kép: Wikipedia
A talaj előkészítése
Természetesen most is elengedhetetlen tennivaló a talaj gondos eldolgozása – gyomtalanítás, ásás, porhanyítás, komposzt beforgatása – ugyanúgy, mint a tavaszi vetés idején. A kudarcba fulladt másodvetés oka gyakran a tavaszi munkák óta összetömörödött, göröngyös, levegőtlen talaj. Különösen az aprómagvas zöldségek esetén már a csírázás is nehezen megy, ha nincs megfelelő előkészítés. Kétszer egymás után ne vessük ugyanazt a növényt (pl. korai és késői retket) ugyanarra a helyre, mert bár eltérőek a fajták, ugyanazokat a tápanyagokat vonják ki a talajból, és a kártevőik is gyakran azonosak.
Fajták
Most már a legtöbb helyen lekerültek a szupermarketekből a magos állványok, de a legközelebbi gazdaboltban, kertészeti árudában még megtaláljuk őket. Lássuk, melyek azok a másodvetésre is alkalmas zöldségek, amelyek magját viszonylag könnyen be lehet szerezni:
Zöldbab A legismertebb másodvetésbe való zöldségünk a bab. Karós- (futó) és bokorbab is vethető ezekben a hetekben. Mivel melegkedvelő és nem kell alá trágyázni, ezért egyúttal a legkönnyebben termeszthető zöldségek közé tartozik.
A futóbab szép. Kép: Nic McPhee
Levélzöldségek A saláták közül a tölgylevelű, valamint az amerikai barna és ausztrál sárga tépősalátával vannak tapasztalataim: csak szórt fénybe, védett, párás helyre érdemes őket vetni, erős fénynek kitett helyen azonnal magszárba mennek. A salátáknál strapabíróbb a rukola és a zsázsa, és kimondottan most van a vetési ideje az endíviának és a cikóriának. Júliusban már vethető a kiadós kínai kel, augusztusban az áttelelő salátafajták (Galambbegy, Téli vajfej), valamint a jövő évre való sóska és spenót. Ezekkel tehát még várjunk pár hetet.
Borsó Bátraknak való a nyári borsótermesztés. Szintén inkább szórt fénybe vessük, vagy olyan helyre, ahol nem sül egész nap reggeltől estig. Én eddig csak a Toledo sugar cukorborsóval jártam igazán sikerrel. (Sokan cukorborsónak hívják az édeskés ízű zöldborsót, de itt azokat a fajtákat értem alatta, amelyeket héjastól párolva fogyaszthatunk.) A borsó a virágzási időszakban sok vizet igényel!
Uborka, tök Az uborkák közül régi népszerű fajta a 'Rajnai fürtös'. A cukkini az egyik leghálásabb, legkönnyebben nevelhető zöldségféle, ha palántát veszünk vagy nevelünk, a kiültetés után másfél hónappal már terem, nem nagyon lehet elrontani. Szintén klasszikus másodvetésbe való zöldség a főzőtök (csillagtök, spárgatök, laskatök – ez utóbbi viszonylag szárazságtűrő).
Hagyma, fűszerek A fürtösuborka mellé szakaszosan vethetünk kaprot is friss fűszernek, szintén folyamatosan vethető a metélőpetrezselyem. A zöldhagymának valók közül nálam tavaly a 'Kötözőhagyma' néven árult fajta sikerült a legjobban, idén már csak ezt vetek.
Az igazi bébirépa olyan fajta, amit akkor kell szedni, amikor kisujjnyi méretű. Kép: Wikipedia
Gyökérzöldségek Téli tárolásra a legalkalmasabb a késői sárgarépa, de aki friss fogyasztásra termel, próbálja ki a bébirépát. Ami a boltban mirelit vagy konzerv formában kapható, az többnyire csak közönséges sárgarépa géppel cuki méretűre darabolva. A „rendes” bébirépa olyan szakaszosan vethető fajta, amit ujjnyi vastag korában kell fogyasztani, és már ekkor édeskés az íze… Most van itt az ideje a céklának. Ha a névről az iskolai napköziben feltálalt ecetes borzalom jut eszünkbe, érdemes szétnézni a gasztroblogokon. Manapság a cékla az egyik legmenőbb zöldségféle, és elég könnyen termeszthető. A retekkel ajánlott még várni: a feketeretek vetési ideje augusztus, a hónapos retket papíron bármikor vethetjük, de nyáron hamar magszárba megy, és az állaga sem az igazi, tehát azt is célszerű inkább augusztus végére, szeptember elejére hagyni.
Különlegességek
A kiskertben hagyományosan másodvetésben termeljük az őszi káposztaféléket: fejeskáposzta, vöröskáposzta, karfiol, kelkáposzta, karalábé. Sokan rutinból ültetik ezeket – 'a nagyapám is így csinálta' jelszóval – de érdemes egy kis gazdaságossági számítást végezni. Valójában mennyit fogyaszt a család ezekből a zöldségekből, mennyit takarítunk meg a saját termeléssel (beleszámítva a tárolási veszteséget is)? Ha ezek a növények teljesen elfoglalják a veteményest, és közben egész nyáron a piacra, boltba járunk zöldfélét vásárolni, akkor érdemes átgondolni a termelési stratégiát: inkább szezonban, ősszel megvenni megbízható termelőtől a tárolásra szánt zöldségeket, a veteményesben felszabaduló helyet pedig frissen fogyasztható növényekkel hasznosítani.
Pak choi, pakcsoj, bokcsoj, bordáskel – a mángoldhoz hasonlóan lehet elkészíteni. Kép: Wikimedia
Ha van kedvünk újdonságokkal kísérletezni, akkor próbáljuk meg a júliusban vethető, ánizsos ízű gumós köményt – sokkal finomabb frissen szedve, mint a bolti – vagy a rövid tenyészidejű kelet-ázsiai káposztafélét, a bordáskelt. Szintén nagyon hálás zölség a daikon, nálunk japán fehérretek néven árulják. A mizuna (van már magyar neve?) jól tűri a hőséget, ugyanakkor a kisebb fagyokat is elviseli, fólia-takarással egészen decemberig szedhető. A gumós kömény magja már jó ideje kapható a kiskerti vetőmagkínálatban, a többi beszerzése egyelőre nehézkes, leginkább azért, mert a boltok nem nagyon rendelnek belőle. Kérni kell, és akkor előbb-utóbb lesz, addig is a magos cégek internetes honlapjai az elsődleges beszerzési források.
Konzervatívabb ízlésűek pedig még vethetik a csemegekukoricát: szeptemberre érik be, éppen jó lesz nyárbúcsúztatónak.
Mizuna és leheletvékonyra szelt daikon. Kép: Wikipedia
